Szerelmes vers

Nem tudok élni a közelséged nélkül,
Mert téged kaptalak fényül.
Vezetsz az úton, ahol eltévedtem,
De veled a végét megleltem.
Alagútban bolyongtam folyton az életemben,
Sötétségben, elsüllyedve szégyenemben.
Megleltem a világosságot a végén,
S a helyes útra térvén,
Tudom, hogy veled minden szép és jó,
Akárcsak a frissen hullott fehér hó.