Nap, mint nap az utat járva tűnődöm én,
Hol lehet a fék közt átszűrődő fény.
Mely beragyogta napjaim, sőt, az egész életem!
Biztos vagyok benne, hogy ez nem volt véletlen.
Nem tudom, merre lelődzik,
Mint boldogságom, hol tengődik?!
Veled kell egy együtt töltött nap,
Hátat fordítva összes gondunknak.
Nem érdekel ki és hol él,
S melyikük mit is remél.
Sajátjaim sokkal fontosabbak,
S érzéseim, mik bennem tolongnak.
De inkább választok egy másik utat,
Mely mindkettőnket úgy lenyugtat.
Csak te és én együtt sétálva,
Hátat fordítva ennek a rossz világnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése