Jövő

Benned látom, mi lesz vélem,
De nélküled én azt kétlem.
Jövőkép tárul elém e pillanatban,
Mely bővelkedik kínban - bajban.

Viszont van itt valami.. mindössze egy csók,
Mely minden ellen szól.
Bemutatok a múltnak és a jövő nehezének,
Később veled élek.

Mily' módon azt bizony magam sem tudom,
De csak egy számít: A boldog otthon.
Lehet bárhogy, én nem bánom,
Csak egyet, de azt nem várom,
Nélküled valóságos kín az élet,
Veled vagy sehogy, ez az egy, mi éltet.

Fény

Nap, mint nap az utat járva tűnődöm én,

Hol lehet a fék közt átszűrődő fény.

Mely beragyogta napjaim, sőt, az egész életem!

Biztos vagyok benne, hogy ez nem volt véletlen.

Nem tudom, merre lelődzik,

Mint boldogságom, hol tengődik?!

Veled kell egy együtt töltött nap,

Hátat fordítva összes gondunknak.

Nem érdekel ki és hol él, 

S melyikük mit is remél.

Sajátjaim sokkal fontosabbak,

S érzéseim, mik bennem tolongnak.

De inkább választok egy másik utat,

Mely mindkettőnket úgy lenyugtat.

Csak te és én együtt sétálva,

Hátat fordítva ennek a rossz világnak!

Küzdelem

Ne félj attól, mi szívedben rejlik,
Hisz' az a fő, ha neked tetszik!
Engem is felkelt álmomból a sok érzelem,
De néha lehet, hogy a félelem.

Felettem tornyosul a sok teher,
Mely mind az én vállamon hever.
De őszintén mondom, vállald fel,
S az se baj, ha lelked fárad el.

Mert az élet maga a küzdelem,
S a vége úgy is a győzelem!
Ne akarj úgy meghalni, hogy mindened feladtad,
Mikor én melletted maradtam.

Hanem úgy, hogy próbálkoztál,
Hogy újra meg újra felálltál.
Tiszteletem teszem le néked,
Garantálom , minden jó lesz véled.

Kitartás

Sötét árnya, sikoltó lények,
Fátyolos felhők, ismert vidékek.
Helyek, mik felidéznek ezernyi emléket,
S néha felborítják lelki békédet.
Személyek, kik feltépik sebeid.
S szakadék szélén eleresztik kezeid.

Hamis emberek szerte a világban,
Tudod, senki nem épp hibátlan.
Fejet fel, mosolyogj bátran,
Így mutasd meg, ki az úr a házban!
Sírás keresztezi versemet,
Mert beleteszek minden érzelmet.
Boldoggá tesz, nekem ennyi elég,
Csak a mosolyod villantsd meg felém!

Erő

Ne mutasd a világnak a bolyhos nyuszit,
S ne tedd meg, bárki is uszít!
Mutasd meg, hogy felállsz,
Sz ellenségeidnek pedig jusson a gyász!
Gyászolják a kudarcba fulladt terveiket,
Melyeket mind ellened terveztek,
Érett vagy már nem kisgyerek,
Lássuk, a belsőd mit is rejt!!

Érzed  már, mennyi erő tombol ott?
Ígérem, az idők során még fokozom!
S ne add fel a reményed,
Hisz' ez a legfőbb erényed!
Tombolj, üvölts  tavaszi szélbe vadul,
S az ellenségeidnek MINDEN BORUL!

Lépj a jövőért

Napok telnek el, éjszakák múlnak,
De sose adj okot a búnak.
Ne úgy élj meg minden pillanatot, ahogy nem kéne,
Hanem hogy, hogy a céljaidat elérhesd.
Mindig új lehetőségek,
S a tiéd egy megmenthető lélek.

Köd telepszik az aszfaltra, s útra, mely elvezet,
A boldogságot el ne engedd!
Az élet csupa próba elé állít,
De ne feledd, ki vár itt!
Kell mindenkinek egy lelki társ,Kitől néha falra kell, hogy mássz..

Szomorú perceidet töltse ki nevetés,
S az, hogy később csak egy merengés-
Kikerülni az akadályokat nem nehéz,
Csak annyit mondj: EBBŐL ELÉG!!
Sorban ugord át gondjaid, fátylat rá!
Ne feledd, én vigyázok rád!

Zálog

Pillantásod habjaiban úszom merengve,
S nem tudom miért vagyok megmeredvedve.
Szerelem tengere, végtelen táj,
Gyönyörű, de sokszor fáj.
Mikor szemedbe nézek, fellobban a tűz,
Ez az, mi a várból minden csalót kiűz.
Bátorság, erő,kitartás,
Olykor pedig erős siratás.
Szerelmem záloga bármi lehet,
De tudom már,hogy én mit teszek.

Gyümölcsözés

A szerelem egy fa, melyen átgázolnak sokan,
S mind eltiporá a porban.
Kezdetben egy apró mag, mit elültet két fél,
S a végére akár az égig is elér.
Törzse olykor lágy, olykor kemény,száraz,
De a fa soha el nem fárad.
Gallyak nőnek lombkoronáján, najd letörnek,
De vannak,melyek megerősödnek.
Nagy számban marad meg a sok erős gally,
De ez igazából nem is baj.
A szerelemfa csak nő és nő, fel a végtelenbe,
Ilyet még nem éreztem életemben..
Rügyezik a fa, virágba borul,
Ága pedig le sosem konyul.
A virágok gyümölccsé érnek. De ettől én nem félek!

Fájdalom

Közelség. Ez kell nekünk,
Hogy egymás karjaiban legyünk.
De fáj az hogy megtagadják tőlem,
S ezáltal kettőnktől főleg.
De sok lúd disznót győz - tartja a mondás,
Nem volt jtt semmi megrontás.

Kín

A boldogság könnyen elillan,
S valami ehelyett bevillan.
Fájdalom, hiány, gyász, kín..
Mind nagy erővel bír.
De engedni kell a szépet,
S kialakítani egy képet.
Képet,melyet az ember mrgvalósít minden áron,
Hanyagolva mind mi káros!

Felelősség

Tetteimmel érted teszek,
Hogy a jövőmben veled legyek.
Fejemben gondolatok összessége kavarog,
És jól tudom, mit akarok!
Felelősnek érzem magam érted,
S véremmel egybeolvad majd a tied!

Cél

Utamon csak problémák,
Kik azt hiszik,próféták!
De kezemet te megfogván
Vezetsz, s nem gorombán!
Úgy érzem a célom elérem,
Így a helyzetet felmérem.
Célom érdekében bármit megteszek,
Bármit csak veled lehessek!
Kellessz a jövőnkhöz, hogy megéljük,
S céljainkat így elérjük!

Óceán

Sűrű habok lágy hullámán
Kéklő eget furcsálván
Tűnőfök a világon,
De sokra nem jutok, belátom.
Fejem elfordítom, mellettem fekszel,
S remélem, hogy nem kötekszel!

Kiöntöm a szívem

Számtalanszor mutatom ki néked,
Mitől felforr a te véred,
Érzem a tüzet, mely felperzsel,
De hűt is, mint a Jeges - tenger.
Hogy lehet ez? Elmondom én,
Csak fordítsd arcod én felém!
Feléget a vágy, a szerelem,
És a hiány hűt, de nem érdekel!
Kell nekem, mit nekem nyújtasz,
Lángra kell most újra gyúljak

Maradok

Szívem régen üresség uralta,
De ez ma már a múltja.
Nrm bír nehéz helyzeteket,
De erősen érzi a szeretetet
Csak ennyit? - kérdezheted spontán,
Mire feleletem mondom kezeidet fogván.
Miért írok szeretetet?
Hallgasd hát a feleletet!
Ebből indul a nagy óceán,
Mit kevesen eveznek át csupán.
Nekünk megadatott ez az érzelem,
S ez nem más,mint a SZERELEM.
Maradok veled, amíg élek,
Csak ne add fel,ennyit kérek!
Nem hagylak én el soha,
Ha mégis, pusztuljak meg, én otromba!
De ilyet nem teszek,
Mert kedvesem, én veled leszek.

Síri titok

Szavak, hangok, tettek tömgelege
Kerget engem őrületbe,
Nem feltétlen negatívan,
De gondolkodjunk relatívan.
Vigyük sírba szerelmünk és vágyaink,
Hogy titkainkat suttogva teljesüljenek álmaink.
Ott fenn, a magas mennyben fogva a kezed,
Kérdésemet elmormolva: Szeretsz..?

Névtelen..

Komoly vagyok, néha vicces,
De egyáltalán nem spicces.
Belül kemény harc dúl agy és szív közt,
Mi álmomból gyakran kelt föl.
Nem csak kaland vagy számomra,hidd el,
Hanem az életem,édes kincsem.

XXI.század

Kalandok, internet, és hazugság... Ez a mai gerenáció..
Sokak problémája, hogy menjen le pár kiló.
Én ezen nem rugózok, mert te így szeretsz,
Nekem ez áll mindenek felett.
Gusztustalan vilag a mai,
Oh, mondd, miért nagyi?!
Kedvesem, szeretlek és alig várom,
Hogy életünk eggyé váljon.

Fájó vágy

Nagy kérés lenne a boldogság?
Ez nem egy bolond vágy!!
Hanem fájó, mégis szenvedélyes!
Olykor pedig veszélyes!
Féltés? Ugyan már!
Nem vagyok már kislány!
Bolond az, ki megtagad én tőlem!
De ettől nem szabadulunk könnyen.

Bátorság

Ketyeg az óra a falon,
Én meg csak bámulok vakon.
Arcod van lelki szemeim előtt,
Ez ad most nekem erőt.
Gyengén, kábán, fáradtan ülök itt,
Nem vagyok ma valami fitt.
De előtted nem szégyellem magam sehogy,
Mert te vagy, akiben minden megfog.
Kómásan, kócosan, kábán is láthatsz,
S szemeiddel lelkemre ráhatsz.
Fáj a szívem elég gyakran,
De senki sem gyűri le a farkast!
A királyt, aki a parasztokat kiüti.
Ha a pohár megtelok szinültig.
Akadályok nincsenek, csak problémák,
S ezek nem egyszerű morfémák.
Másoknak ez csak ábránd,
De ez csak ránk vár!
A bűnbe esés, a szerelem varázsa,
Amitől nem érzem magam bezárva!
Szabad vagyok! Élő és boldog!
Nekem ti hiába szóltok!
Kiáltom ki a világnak nyíltan,
S szememben a fény érted csillan.

Szerelmes vers

Nem tudok élni a közelséged nélkül,
Mert téged kaptalak fényül.
Vezetsz az úton, ahol eltévedtem,
De veled a végét megleltem.
Alagútban bolyongtam folyton az életemben,
Sötétségben, elsüllyedve szégyenemben.
Megleltem a világosságot a végén,
S a helyes útra térvén,
Tudom, hogy veled minden szép és jó,
Akárcsak a frissen hullott fehér hó.

Közelség

Mint levél a talajra,
Úgy simulok hozzád,
Nem találok szavakra,
Szerintem kútba dobták.
Kell a közelséged, mely meleget ad,
Kell az érintésed, mely el is altat.
A hangod csábító hangzása, melytől szívem remeg
Éjjel pedig lágyan karjaidba temet.