Számtalanszor mutatom ki néked,
Mitől felforr a te véred,
Érzem a tüzet, mely felperzsel,
De hűt is, mint a Jeges - tenger.
Hogy lehet ez? Elmondom én,
Csak fordítsd arcod én felém!
Feléget a vágy, a szerelem,
És a hiány hűt, de nem érdekel!
Kell nekem, mit nekem nyújtasz,
Lángra kell most újra gyúljak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése