Kitartás

Sötét árnya, sikoltó lények,
Fátyolos felhők, ismert vidékek.
Helyek, mik felidéznek ezernyi emléket,
S néha felborítják lelki békédet.
Személyek, kik feltépik sebeid.
S szakadék szélén eleresztik kezeid.

Hamis emberek szerte a világban,
Tudod, senki nem épp hibátlan.
Fejet fel, mosolyogj bátran,
Így mutasd meg, ki az úr a házban!
Sírás keresztezi versemet,
Mert beleteszek minden érzelmet.
Boldoggá tesz, nekem ennyi elég,
Csak a mosolyod villantsd meg felém!