2016. szeptember 20., kedd

Maradok

Szívem régen üresség uralta,
De ez ma már a múltja.
Nrm bír nehéz helyzeteket,
De erősen érzi a szeretetet
Csak ennyit? - kérdezheted spontán,
Mire feleletem mondom kezeidet fogván.
Miért írok szeretetet?
Hallgasd hát a feleletet!
Ebből indul a nagy óceán,
Mit kevesen eveznek át csupán.
Nekünk megadatott ez az érzelem,
S ez nem más,mint a SZERELEM.
Maradok veled, amíg élek,
Csak ne add fel,ennyit kérek!
Nem hagylak én el soha,
Ha mégis, pusztuljak meg, én otromba!
De ilyet nem teszek,
Mert kedvesem, én veled leszek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése