2016. szeptember 19., hétfő

Bátorság

Ketyeg az óra a falon,
Én meg csak bámulok vakon.
Arcod van lelki szemeim előtt,
Ez ad most nekem erőt.
Gyengén, kábán, fáradtan ülök itt,
Nem vagyok ma valami fitt.
De előtted nem szégyellem magam sehogy,
Mert te vagy, akiben minden megfog.
Kómásan, kócosan, kábán is láthatsz,
S szemeiddel lelkemre ráhatsz.
Fáj a szívem elég gyakran,
De senki sem gyűri le a farkast!
A királyt, aki a parasztokat kiüti.
Ha a pohár megtelok szinültig.
Akadályok nincsenek, csak problémák,
S ezek nem egyszerű morfémák.
Másoknak ez csak ábránd,
De ez csak ránk vár!
A bűnbe esés, a szerelem varázsa,
Amitől nem érzem magam bezárva!
Szabad vagyok! Élő és boldog!
Nekem ti hiába szóltok!
Kiáltom ki a világnak nyíltan,
S szememben a fény érted csillan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése