Természet

Nyúl a fűben bújva lesi a vadászt,

S odafönt ezernyi darázs.

Csodálatos őzek, szarvasok a fák sűrűjében,

Nagy szemű mókusok odújuk rejtekében.

Madár fönn az égen, szabadon szállva,

S medve hangosan meséli, mi volt álmában.

Baglyok, pockok, lepkék,

Néhol pedig gyönyörű fecskék.

Nyár illata érződik a virágos réten,

Farkas üvöltése hangzik a hegyvidéken.

Elképesztő táj nyílt meg előttem,

Örülök, hogy erre vetődtem.

Tisztaság

Nézd az eget, milyen tiszta,
S a mezőn ezernyi pitypang,
Olyan táj ez, mint a patyolat,
Felülmúlja minden álmomat.

Csak veled, itt kifekvén a nap meleg fényében,
Bámulva a nagy kékségbe.
Büszkén mondom, boldog vagyok,
Sehol egy folt, vagy épp piszok.

Itt fekszem a fűben, s megszólal a harag,
Be kell valljam, jól érzem magam!
Választásom jól tettem meg,
Ezzel mindkettőnket megmentettem.

Álmomban láttalak

Megjelentél kis világomban,
S én végig csak imádkoztam.
Kérlek Istenem, ne hagyd elmenni,
Ne kelljen őt is elengedni...
Kérlek maradj velem, amíg csak bírsz,
S ígérd meg, hogy sosem sírsz!
Nem veszíthetlek el téged,
Akkor lenne nekem végem..
Túl fontos vagy a számomra,
Hiszen bevallom: Megjelentél álmomban..

Frusztráció

Jól esne egyszer kiadni magamból gondjaim,
Félelmek nélkül, hisz' vannak gyenge pontjaim.
Kell egy hely, ahol magam vagyok,
S nem csak folytonos szidást kapok.
Ahol megtört szárnyaim kinyújthatom,
Addig, amíg ki nem bújhatok.
Hol felhők között érzem magam,
Ott, hol nincsenek hadak.
Legyek ősz, hogy tomboljam ki magam,
Mint záporban a váratlan vihar.
Legyek tél, hideg és jeges.
Hol megtört szívem soha nem repedt.
Legyek tavasz, a meleget hozó hő,
Melyben a fa, bokor egyaránt nő.
Legyek nyár, hogy boldogságot adjak,
S szenvedélyesen boldogságot nyújtsak..

Bolondulás

Ködös elmém elvakítja szemeimet,
S embereket szembesítek.
Kérdezheted: "Mivel?" Elmondom.
Azzal, hogy gondjaikat megoldom!
Segíteni immár profin tudok,
De magammal sehogy sem boldogulok..
Bolondság, de ez így van mindig,
S így marad mind a sírig.
Néha üvöltenék: "Valaki mentsen meg!"
De mit találnak szavaim? Süket füleket.
Olykor a zöld mezőre mennék, hol a fű magas,
Máskor meg, hol az erdő sűrűje takar.
Nyugalmas élet való szívemnek,
Nem olyan, amivel ártok mindennek.
Megváltás lenne egyszer csak elmenni,
S szerelemben, boldogan halálomig élni...