Bolondulás

Ködös elmém elvakítja szemeimet,
S embereket szembesítek.
Kérdezheted: "Mivel?" Elmondom.
Azzal, hogy gondjaikat megoldom!
Segíteni immár profin tudok,
De magammal sehogy sem boldogulok..
Bolondság, de ez így van mindig,
S így marad mind a sírig.
Néha üvöltenék: "Valaki mentsen meg!"
De mit találnak szavaim? Süket füleket.
Olykor a zöld mezőre mennék, hol a fű magas,
Máskor meg, hol az erdő sűrűje takar.
Nyugalmas élet való szívemnek,
Nem olyan, amivel ártok mindennek.
Megváltás lenne egyszer csak elmenni,
S szerelemben, boldogan halálomig élni...